Jó vágású hanglemez

Nem tudom ki , hogy van vele, de engem egyre jobban lenyűgöz ha egy régi kedvenc bandám lemezét beszerzem eredeti kiadásban, préselésben. Nem azért mert csak korabeli, hanem mert az szól a legjobban!

Utánnyomásokat már nem is emlitek szándékosan, mert sajnos nem az a hangzás, információ van rajta, mint egy pl 30 évvel ezelőtti , még csöves vágófejjel készült vinyl lemezen.

Egy ismerős mesélte, aki nemetországban élt, hogy anno sok lemezt vett a hetvenes években még. Viszont nyugatnémet lévén a hazai piacon észrevették, hogy a 70-es évek közepétől már nem úgy szóltak a hanglemezek. Miért is? "Korszerűsités"-ből lecserélték a régi csöves Neuman Special lemezvágókat, az újabb VMS tranzisztoros, néha már digitális vezérlésű vágógépekre.

Eredmény? Ránézésre már a vinyl barázdái nem olyan mélyek, nincsenek úgy széthúzva,ami a dinamikát segiti, sokszor hosszú kifutóbarázdával vannak ellátva fölöslegesen, a gépek miatt.

Ez a német ismerősömék viszont Jazz és komolyzene fanatizmusa lévén észrevette, hogy a DDR, keletnémet lemezek nagyon jól szólnak még utánna, akár a nyolcvanas évekből is. Ez fura, mivel sokan manapság csak a nyugati lemezekre esküsznek, pedig a vágás, préselés nagyon sokat számit. A lényeg a lényeg, ma már én is hallom, hogy egy feket fehér boritós AMIGA DDR lemez milyen jol is szól. Arányos hangokkal, gyönyörű selymes cintányérokkal, basszushangokkal, és a hangszerek szétválnak.

Ez a dolog egyébként a Magyar lemezekre, lemezgyártásra is érvényes. Nálunk is kb 1975-től "korszerűsitettek" a lemezvágást, és bizony hallgassunk csak meg egy régi sárga Qualiton cimkés vinyl-t 1970 környékéről, vagy egy kései Pepita, vagy Krém kiadást a 80-as évek derekáról. Elszomoritó, de ezt mindenkinek a saját hallására, és persze berendezésére van bízva mit is hall.